Kék Kacsa művészettörténetileg hiteles története
Réges-régen a XV. Században élt egy híres-hírhedt kacsafestő-fejedelem: Háp. Gondolom sokaknak ismerősen cseng a név, bár szeretett volna magának valami művészibb álnevet, de a hatóságok nem engedélyezték neki a névváltoztatást. Nagyon szépeket festett. Korai korszakának híres darabjai a „Kacsa profilból” a „Kacsa háttal” a „Kacsa szemből” és a „Naplemente”. A sárga színt a tollaiból nyerte, a pirosat a csőréből, a naplemente színeit pedig e kettőből keverte ki. Életének delelőén azonban művészi válságba került. Borzasztóan szerette volna megfesteni a „Zöld tóban fürdő kacsa kék ég alatt” című főművének szánt festményt, de bizony nem akadt rajta semmi, ami kék lett volna, így hát nem volt neki kék festéke, így zöld sem. Éjszakákon át forgolódott, sírt és átkozódott, hogy így megrekedt a művészete. Végső elkeseredésében így fohászkodott a magasságos KacsaIstenhez: „Ó bár adnál nekem egy asszonyt, aki kék tollakkal ékeskedik, ki szeret engem, s a múzsám lehetne.” S a nagy Kacsaúr meghallgatta őt. Teremtett neki egy gyönyörű kacsalányt, aki olyan csodálatosan kék volt, amilyent Háp még soha-soha nem látott. Kék Kacsának hívták. Első látásra egymásba szerettek, s Háp el is vette feleségül.
Onnantól kezdve művészete kiteljesedett. Felesége tollával megfestette a „Zöld tóban fürdő kacsa kék ég alatt” című képét, ami azonban várakozásaival ellentétben nem lett a főműve. A művészettörténet szempontjából legfontosabb képei a feleségéről festett sorozatának darabjai. A leghíresebbek: a „Kék kacsa szemből”,a „Kék kacsa profilból” és a „Feleségem”. 12 gyermekük született 4 sárga 4 kék és 4 zöld. Mindannyian festészettel foglalkoztak. Ugyan apjuk művészetét nem tudták túlszárnyalni, de műhelyük így is értékes képekkel gazdagította a képzőművészet örökségét.
A népszerű művészfeleség, azóta is a megalkuvást nem ismerő, újító és színes művészet szimbóluma. Fontos, hogy mindenki tudja, hogy a félműveltek felületes híreszteléseivel ellentétben: NŐ. A művészet nagyasszonya.
