Réges-régen ... meg kellett volna már szülnöm ezt a bejegyzést.

TBDL, avagy AKKL

Egyszer volt, hol nem volt, hajdanában-danában...
...kék baromfik otthonában, Tollandiában
élt egy kacsa. Nem egyszerű, bonyolult lélek,
számtalan ötlete volt és terve szegénynek:
Más lesz Ő, mint a többi, nem ám csak egy kacsa,
akit, ha ünnep jön, fog és levág a gazda.

Különleges akart lenni, na és egyedi,
világhíres, hogy nevét ismerje mindenki.
”Talán, ha énekelnék, írnék egy szonettet,
rajzolnék egy absztraktot vagy egy jó filmötlet...
művészet kell, arra mind vevők az emberek.
És, bár kacsát igen, azért művészt nem esznek.”

Totyogott fel-alá, törve agyát a dolgon,
mindig egyedül járt, hogy gondolkodni tudjon.
Vaj’ hogyan lásson hozzá, tünődött el sokat:
„Hol kezdjem a hirnév felé vezető utat?...
A gazdát, ha megnyerném, vinné hírem tova,
szájról szájra szállnék, mint egy mese vagy monda.”

Neki állt hát, amikor arra járt a gazda,
gágogott hangosan és kacsatáncát járta.
A sáros talajon mintát hagyott a lépte,
így a földön egy furcsa ábrát hozott létre.
Amellyel gondolta Ő, jön majd a megváltás,
de nem értette azt a gazda, se senki más.

Egyedül volt a kacsa, magában a művész.
„Jaj nekem, mit is tehetnék még, hisz a mű kész!
A gazda, a világ nem készült fel még erre,
várni kell pár évet, hogy valaki megértse.”
De a mi kacsánknak nem volt már egy napja se.
Jött a gazda, s lett belőle rágós pecsenye.