Mint a legtöbb családban, nálunk is a generációs problémák tettek tönkre mindent. Így nem meglepő, hogy rólam elég hamar megfeledkeztek, és így kimaradtam a családi krónikákból. Az egész azzal indult, hogy a nagypapi egy elég szeszélyes ember volt. A nagymama tartotta össze a családot. A nagypapa teljesen elhanyagolta a fiait, és mindenféle lehetetlen helyekre száműzte őket. A nagymamának ez nagyon nem tetszett, ezért az apuval szövetkezve fellázadt az öreg zsarnoksága ellen, aki ezt meglehetősen rossznéven vette, és megátkozta a papát. Azt mondta, hogy a papa is ugyanúgy fog járni, mint ő, a saját gyerekei fognak fellázadni ellene. A papa persze nevetett rajta, de azért biztos, ami biztos alapon inkább lenyelte az újszülött gyerekeit. És innen kezdődik a valós történet tudatos meghamisítása. Mert apámnak és anyámnak nem három fia és három lánya volt, hanem ott voltam én is. És az sem igaz, hogy a bátyám Zeusz győzte volna le őt, hanem ennél sokkal egyszerűbb a történet, bár kétségkívül sokkal hétköznapi is, mert kiderült, hogy a nagypapa átka nem fog. Ugyanis a papa egyszerűen öklendezni kezdet, amikor engem próbált lenyelni. A kacsatoll csiklandozta a torkát. Így kiokádta összes gyermekét. Hatalmas felfordulás volt. A papa teljesen kiborult, és üvöltött. A mama rohant a felmosóval, de ott volt hat teli torokból bömbölő gyerek és én aki a jól végzett munka örömével egykedvűen álldogáltam. A nagypapa, amikor megtudta, hogy mi történt, olyan féktelen jókedvre derült, hogy egy hétig rázkódott ég és föld a nevetésétől. A papa búskomor lett, mert bár a nagypapinak nem lett igaza, de ez a nagy hányás vállalhatatlan volt a nyilvánosság előtt. Ezért kitalálták, hogy azt a történetet fogják terjeszteni, hogy Zeusz bátyám győzte le őt, és mentette meg a testvéreit. Mielőtt még tiltakozni tudtam volna, már lábra is kelt a pletyka, és a pletykából egy idő után már legenda kerekedett. Engem az apám száműzni akart: a tepsibe. Kitalálta, hogy kacsasültre vágyik. Mert szerinte ez javítana a mérhetetlen bánatán és szégyenén. Anyám, bár mindig Zeuszka volt a kedvence, engem távoli rokonokhoz küldött, és egy csirkét tálalt fel apámnak. Apám, aki sosem a rengeteg eszéről volt híres, persze nem vette észre a turpisságot. Így aztán Zeusz lett a főisten, én meg elhatároztam, hogy addig nem nyugszom, amíg nem leplezem le az igazságot.
az istennek születése
2009.07.16. 18:03 - Magyary
Címkék: legenda
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://blueduck.blog.hu/api/trackback/id/tr871249849
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
